A Oncsik János felhasználó összes verse >>>
Sorstükör
Aki folyton hátrafordul, nem lesz képes feledni,
Ki falat épít maga köré, az elfelejt szeretni.
Előtted az életed, én tudom, hogy még vérzel,
De a múlt csak akkor vághat orrba, hogyha hátranézel.
Hibáztam, mert azt hittem, a jövőt kőbe vésik,
És minden, miről álmodtam, eljön majd, csak késik.
De rájöttem, hogy tévedtem, mert nem vájják a falba,
Csak egy tükörre lehelik, az utat én rajzolom rajta.
Minden egyes döntés, minden kurva szó, mit kimondtam,
Minden egyes gondolat, amit némán, magamban kihordtam,
Minden szívből előtörő, őszinte, mély vallomás,
Minden hazug gondolat, sok fájdalom, mély karmolás,
Minden őrült éjszaka és átszenvedett nappal,
Minden megbánt emlékem, vagy mindaz, amit adtam,
Minden hibám, minden álmom, minden, amit tettem,
Minden, amit kihagytam, mert gyáván megrettentem,
Minden egyes érintés vagy lélekmentő tekintet,
Minden mosoly, minden könnycsepp mit az élet rám hintett,
Minden megélt pillanat egy új vonal a tükrömön,
És minden reggel arcon nevet, akárhogy is trükközöm.
De minden nap egy új esély is, hogy új vonalat húzzál,
A régi lassan halványodik, de az új még pulzál.
Így készül a sorstükör, a döntésünk a tintánk,
A „most” az író ceruzánk , a tükör csak a mintánk.
