A Oncsik János felhasználó összes verse >>>
Túl-élő
Túlélésre játszottam, mert túlélőnek terveztek,
De túl élő a lelkem, és az ösztöneim elvesztek.
Szilánk ment a szívembe, s a valóságtól féltem,
Így, hol ébren aludtam, hol álmaimban éltem.
Az életem egy mese volt, az Üveghegyen túl éltem,
Elbújtam a világ elől, így sok mindent túléltem.
A hibáimért megfizettem, magas volt az ára,
De mára már a szívemben nem maradt más, csak hála.
A megbocsátás felszabadít, meggyógyult a lelkem,
Megtanultam elengedni, s önmagamra leltem.
Egy csukott ajtó voltam eddig, de ezt mától kitárom,
Óvatosan lépj be rajta, ez a rejtett világom!
Ha kinyújtod a kezed felém, adok egy virágot,
Már nem akarok falat húzni, építsünk világot!
Olvaszd fel a szívem, mert már túl régóta kőkemény,
A lélektelen szobrok között legyél Te a költemény!
Az elcsüggedt óráimban légy a boldog pillanat,
Ha rám borul a sötétség, majd Te legyél a pirkadat!
Legyél a mosolyom, ha nincsen erőm nevetni,
Légy örök emlék, mit sosem tudok feledni!
Legyél az álmom, és leszek én az életed,
Leszek a vágyad, és én leszek a végzeted.
Leszek az ernyő, mikor leugrasz a magasból,
És én leszek az ablak, hogyha nem látsz ki a falaktól.
Ha támadnak az árnyak, akkor leszek óvó kőfal,
A vigasz leszek, ha úgy érzed, hogy az élet fölfal.
Leszek láng a szívedben, ha elalszik a sajátod,
Ha kell, a tüzes szeretőd, ha kell, a legjobb barátod.
Egy álmodozó fiú, aki felfesti az égboltra,
Hogy Te vagy minden álma, az életének fénypontja.
Vagy megtestesült férfierő, ki nem ismer félelmet,
Ki karjaival átölel, s a testével nyújt védelmet.
Egy romantikus bohóc, aki mosolyt csal az arcodra,
Vagy bátor szívű katona, ki csak Érted harcolna.
Ha én végtelen óceán, úgy legyél bennem sziget,
Ha én kietlen pusztaság, úgy Te legyél a liget!
Ha én vagyok a lovag, akkor legyél Te a királylány,
Ha én egy felhő vagyok, akkor Te legyél a szivárvány!
Ha én vagyok a szív, akkor legyél Te a szellem,
Ha elborít az üresség, majd Te legyél a lelkem!
Legyél Te a portré és majd én leszek a képkeret,
És leszek én a valóság, ha leszel Te a képzelet.
Legyél Te a kezdet, mikor meglátom a véget,
És leszek én az örökké, ha elmúlik az élet!
