A Oncsik János felhasználó összes verse >>>
Amikor írni kezdek
Amikor írni kezdek, a világ eltűnik.
A terek kitágulnak, az idő megszűnik.
Egy hajszálvékony metszést ejtek a téridő vonalán,
És átlélegzem magam lágyan a valóság fonalán.
Amikor írni kezdek, olyankor csillogok.
Csillagok gyűlnek körém, szememben tűz lobog.
Mert ilyenkor a szívem minden földi gondtól mentesül,
Az álom és a valóság egy robbanással egyesül.
Amikor írni kezdek, én ébren álmodom.
A látomásaimat papírra vázolom.
Elszabadult képzeletem vágyaimban megmerülve,
Képpé válik előttem a valóságot megkerülve.
Amikor írni kezdek, olyankor harcolok.
Küzdök az érzésekkel, néha csak karcolok.
Csatázok a világomért, vagy az egész világ ellen,
Harcolok, hogy túléljek, de tudom, néha el kell vesznem!
Amikor írni kezdek, valami fáj nagyon.
A szívem szaggatom, kiírom bánatom.
Mert feltépem a ragtapaszt az összes régi sebemről,
És engedem, hogy vérezzen. Majd összeforr a melegtől.
Amikor írni kezdek, olyankor szeretek.
Máskor meg gyűlölök, és mégis nevetek.
Én mindkettővel elbírok, csak legyen tűz, hogy égessen,
Hogy érezzem, most tényleg élek, és nem pusztán lélegzem!
Amikor írni kezdek, a nevem féktelen.
A gátak áttörnek, és hív a végtelen.
Nem számít, hogy mit gondolnak, férfias dolog, vagy gyenge.
Az őszinte szó kiszakad, s úgy vág, mint az edzett penge.
Amikor írni kezdek, olyankor más vagyok.
A páncélt levetem, meztelen árny vagyok.
Nem takarom el magam, hogy láthassam a hegeket,
Hogy emlékezzek mindarra, ki bántott és ki szeretett!
Amikor írni kezdek, igazán én vagyok.
Mert minden álruhát és maszkot elhagyok.
Csak levedlem a testemről a képmutató arcomat,
És önmagammal megvívom a saját belső harcomat.
Amikor írni kezdek, olyankor létezem.
Fájjon vagy simogasson, akkor is élvezem.
Én felrázom az életet, hogy fröcsköljön a képembe,
Hogy marja át a bőröm, és az egész testem égesse.
Amikor írni kezdek, szeretnék átadni,
Valamit nyújtani, valamit láttatni.
Megmutatni azoknak, kik csak a felszínt kaparják,
Hogy egész mélyre kell leásni, ha a kincset akarják!
Amikor írni kezdek, olyankor kutatok.
Van úgy, hogy találok. Olyankor mutatok.
Most megtanítom meglátni a sötétben a fényfoltot:
Ha csillagra vágysz, ne a földet nézd, hanem az égboltot!
