A Bálint Izabella felhasználó összes verse >>>
Emlékké válok
Remelem emlekke valok majd idovel es a multad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, nehany kedves szavam, az erintesem...
Ez leszek en: egy megfakult emlekkep, mely rad nevet. Mult leszek, mert a jovod nem lehettem.
Igerem nem zavarok tobbe, es most mar vegleg elmegyek. Egy lany felre all az utadbol. Köszönöm a könnyes ejszakakat, köszönöm, hogy szerethettelek. Egy vilagot tortel ossze bennem, ne hidd, hogy könnyen elfelejtelek.
Nem kellene, hogy szeresselek, es torodjek veled. Nem kellene ugy elnem az eletem, hogy folyton arra vagyjak, hogy velem legy. Nem kellene azon elmelkednem, hogy vajon merre jarsz, kivel lehetsz. Sajnalom nem tehetek rola, hisz szeretlek.
Hiaba imadlak, hiaba szeretlek, mas nezi ragyogo kek szemed. Eluzted az almom,mert mase a szived. Tied volt az enyem, de te nem akartad.
Igen nekem te voltal a hercegem, de ra kellett jönnöm, hogy ebben a meseben nem en vagyok a hercegno.
Szeretlek, megorulok erted, de te nem fogod fel soha mar, nelkuled kinok szaza, almatlan ejszakak sora var.
Csend van, csak az ora ketyeg. Senki nem var, senki nem szeret. Ures a perc, ures az ora. Emlekezz ram, emelekezz a jora. Kesobb en is ezt teszem es eljon az ora, mikor neved hallatan mosolyra hajlik a szam es emlek leszel, emlek csupan.
