A Balla Lídia Jázmin felhasználó összes verse >>>
Mélybúvár
Felöltöztem. Lemerültem. Lélegeztem.
Fuldokoltam. Meghaltam.
Égetett tüdőmben a víz,
nehezebb lettem süllyedtem.
Egyre nagyobb lett a kékség,
a sötétség, a Nyomás.
Lágyan süllyedtem lefele,
lágyan kezdtem meghalni.
Onnan lentől, a felszínen,
láttam a hullámokat,
a halakat és a hullákat.
Éreztem a halál lágy,
kellemes illatát, a hullákét.
Mintha cseppnyi súlyom is eltűnt volna.
Már csak lebegtem.
Nem kellett oxigén se nekem, csak ott akkor te.
Most jövök rá, hogy nem vízben vagyok,
hanem ténylegesen a felszínen.
Itt merülök, fuldoklom én.
Itt állok a halál peremén,
Mélybúvár lettem én.
