A Horváth Betty felhasználó összes verse >>>
Boldog gyermekkor
Letűnt emlék nyomában álmodom:
kislányként élem a világom.
Visszatértem kis falumba,
hol gyermekként boldog voltam.
Poros kis faluszélen,
libák kacsák úsznak éppen,
az eső utáni pocsolyában,
mint egy tavacskában.
Egyik, másik menekül
távolban tehén bődül,
a kondás épp a disznót csalogatja,
ne menjen be a szántásba.
Vakítóan süt a nap
lágy szellő simogat,
mező zöldell, és sárgán virít a kikerics,
zajos gyermeksereg hangosat visít.
Templom, mely magasodik a falu felett,
harangozva adja tudtul:
itt a dél, emberek,
ebédelni hazamehettek.
Pici nádfedeles házikók
mint apró díszdobozok, őrzik a hagyományt,
és neked adják emléküket,
hogy őrizd, s te add tovább.
A kis cipó, mely a tiéd, nagymama
őrizte tűzét, beleadta szívét, lelkét.
Visz magával mindenhová,
kezedet szorosan fogja,
és közben mutogatja:
ott a tarló, melyet szántanak
a kis gőzős, most is fütyül,
a nyárfa liget alatt.
Emlékek ha előjönnek,
újra egy kisgyermek leszek,
de jó is volt mikor
ennyire szerettek!
