A Horváth Betty felhasználó összes verse >>>
Fohász
Ugye tudod Uram,
mily nehéz volt nekem
hozzád közelednem.
Annyi bánat ért,
hogy letérdelni lábad elé
nem volt nehéz.
A remény, ha eljön, mit jóságod ad,
s örömöt a szívemnek, a kettőnk
között lévő falat sikerül ledöntened.
Becsukom a szemem és látom
fénylő glóriád, mely elvakít,
de nem bánom.
A fohász, melyet hallasz,
alig hallhatod, mert a könnyektől
a szavak némák maradnak.
De megtanulom ígérem,
összekulcsolni a két kezem,
és belenézek két szemedben,
amibe a csodát észre veszem,
és újra meg újra kérem
engedj még egy kicsit élnem.
A nyugalom, mely árad belőled,
emberi értelem talán fel sem fogja,
mert
meg kell előbb halnia, hogy belássa.
