A Csak Erika felhasználó összes verse >>>
TEMETŐN
Szívszorító fájdalom.
Lelket gyötrő bánat.
A benünk élő gyász,
Mélységesen fájhat.
Megsebez minket
A rohanó emlékek sora,
Míg élünk,nem tudjuk őket,
Elfelejteni soha!
A múlt percei velünk maradnak.
Még bennünk élnek,
Akkor is,ha voltak
Melyek nem tetszettek,
Az időt visszafordítani,
Sajnos lehetetlen.
Megmutatkozik az ember,
Milyen tehetetlen.
Könnycsepp az arcon,
Mélabús mosoly.
Kiket elveszítünk,
Nem maradnak,
Testük elmegy,
De lelkük bennünk fogoly.
A fájó pillanat magához láncol.
Az estben számtalan láng,
A sírokon táncol.
Ott állsz,a nyugalmat adó,
Temetői csendben.
Gyertyát gyújtassz,
S fejet hajtassz rendben.
Átérzed,mennyire,
Sebezhetőek vagyunk.
Vajon hátra mi,
Majd milyen emlékeket,
És kikben hagyunk...
Apukám,apósom,
Nagyon rég elmentek.
Elvett a halál,két nagyon jó,
Fiatal embert.
Zokog az ég,
Szél suhan el a fák közöt.
Elszorja a hulló virágszirmokat,
A sírhantok fölött...
(Csordás Gyula,Nagy István,hiányoztok)
#Junia
