A Csak Erika felhasználó összes verse >>>
EL-SZAKADVA
Elszakadt bennem valami.
Mikor?Nem tudom.
Mentsen meg valaki.
Eddig mindig,mindenbõl,
Sikerült felàllnom,
Rettegés lett nevem,
Mint egy rémàlom.
Olyan lettem mint egy leszakított viràg.
Elszàradàs vàrja,sajnos semmi màs.
Mint a gyümölcs,mi éretlenül,
Esik le a fàról.Kukacok,hangyàk lakomàjàul.
Mint a kovàsz nélküli kenyér,
Feketére égve.Kemence fa nélkül,
A làngja hogyan égne?
Az ég csillagok,holdak és Nap nélkül,
Fekete semmi,élet víz s szín nélkül.
Szeretet ölelés,s szép szavak helyett,
Irigy lenézõ,komor tekintetek.
Ha hangom hallatom,meg kéne némulnom.
Ha a csendet hallgatom,nem értik mi bajom.
Ràm mutatnak,én vagyok ki megvàltozott.
Igen.Mert csalódtam,mindenben jó nagyot.
Méh vagyok s nem porzok viràgot.
Tûz éget fàjòn bent,de nem gyújtok a làmpàban vilàgot.
Víz vagyok egy feneketlen kútban.
Szomjan halhat bàrki,mert a vödör messze van.
Alig életemben,alig csak,hogy éltem.
Félelmembe zàrva,érzésem mind àrva.
Vàrtam,hogy nem így lesz...Felébredek ebbõl.
Senkinek nem adnàm e fàjón el-szakadt élettõl!
#Junia
