A Csak Erika felhasználó összes verse >>>
VÉGTELEN MESE
Egyszer volt és hol nem,
Van és kész az ember.
Sok gyötrelmen túl lett,
Történelmeivel.
Igaz mese làtom,sajàt szemeimmel,
Hogy dolgozik éhbéréért,
Véres verítékkel.
Minél jobban haladunk a korral,
Annàl jobban küzdünk meg,
A végtelen nyomorral?
Mindegy,pénz,egészség,
Hitelezõk,holtak...
Szégyen azt kell mondanom,
A mostani korszak.
Voltak régen is hàborúk,
Jàrvànyok,orvos helyett sarlatànok.
Egykor megvàltotta egy igaz ember,
Értünk a vilàgot.
Végtelen történetem sokàig írhatnàm,
Nekem a XXI.szàzad,sajnos nagyon ocsmàny.
Lehet jobb lesz,de nem e vidéken.
Itt szenved az ember,
Hazàja szívèben.
Csodàért kérek odafentrõl valakit,
Rövid az èletünk,hosszúak kínjaink.
Sok gyerek éhesen fekszik le este,
Legalàbb friss kenyér jusson,
Még tiszta kezeikbe.
Minden egyes kornak megvolt a baja!
Most túl megy màr mindenen,
Nem fogjuk bírni sokàig,
Végtelen mesém igaz,
Kérve kérem ki teremtett,
Kezeim imàra kulcsolva,
Végtelen szomorú mesém,
Ne szóljon hiàba!
#Junia
