A Csak Erika felhasználó összes verse >>>
TERMÉSZET
Lecsukom a szemem,
Kinn a szabadban.
Megfürdõzik lelkem,
Hangban,s illatokban.
Sokan nem veszik észre,
Míly kedves becézés,
Mit a természet ad magàból,
Elmondani nehéz.
Érzem a làgy szellõt,
Arcom simítja.
Mint anya vagy szeretõ,
Mosolygok,oly jól esõ.
A Nap fény melegít.
Érzem magamon.
Bõrõmnek olyan,
Mint harmat egy viràgon,
Egy szép hajnalom.
A friss levegõ,
Eltelíti keblem.
Ettõl csodàsabb,
Nem lehet semmi sem.
Az élet van benne,
S nem fukarkodik.
Mindenkinek jut,
Volt,van s lesz,
El soha nem tünik.
Pezseg a vérem.
Lüktetnek ereim.
Az illatokat ahogy érzem,
Nem,még nem nyitom ki szemem...
Olyan édes s testes,
Harapni lehetne.
A szàmban érzett illatok,
Ilyen csodàkat,vajon ki adhatott?
Bogarak zümmögnek.
Fûszàlak zizegnek,
Ezt a zenét hallani?
Pótolni semmivel nem lehet.
A madarak csicsergése,
Szàrnyuk susogàsa,
Nem tudok figyelni,
S nem akarok màsra.
Àllok tovàbb,
Lehunyt szemekkel.
Ha a szemeim kinyitom?
Autók,füst,szmog...nem is sorolom.
Nem!Nekem most nem ez kell.
Bàrki adta,a természet csodàit,
Hàlàsan köszönöm,
Szeretnék bennük gyönyörködni,
Még nagyon sokàig...
(Teljesen mindegy,ki hogyan nevezi aki ekkora csodàra volt képes,ennyi gyönyörûség,véletlenül képtelenség lenne.Teremtõ?Alkotó?Isten?Kell,hogy valaki legyen aki adta ezeket.Próbàld ki,csak egy percet szànj rà,lecsukott szemmel,csupàn arra figyelve,mennyi csodàt érzel.Hidd el,magad is ràcsodàlkozol,s ösztönösen elmosolygod magad,minden rosszat elfelejtve arra az egyetlen percre.Megéri! Ezt én ígérem.)
#Junia
