A Csak Erika felhasználó összes verse >>>
MINDENTÕL TÀVOL
Oly furcsa egy magamra hagyatva,
Hullnak a könnyeim.
Régen tudtam szívem,csak becsaphat,
S ne szeressek senkit.
Bàrmit teszek,bàrmi jót,
A sors engem àt,nem ölel.
Mindentõl tàvol,egy ketrecbe zàrva élek,
Messze a vilàgtól.
Kiben hittem,adtam,minden titkom bíztam,
Annak egy kérdéses vàlasztàs vagyok.
Ha segítség kell,a nevem ott van,
Kiàltjàk,s örzöm màsok néha kegyetlen titkait.
Nem vagyok angyal,nem vagyok varàzsló.
Elegem lett abból,hogy én vàrok,
Míg a tüz az ablak alatt tàncol.
Velem mi van,érdekel valakit?
Ha megszólalok,hallgassak el,
Közbe vàgva mondjàk,nem a témàhoz illõ dolgaik.
S egy valaki adta a legnagyobb csalódàst.
Persze most is "szeret", feltétellel teszi?
Olyan,mintha dögkútba vetne,s hagyna ott veszni engemet.
Hitem? Kiben? S miben? Ha mikor kell senki nincs.
A föld majd eltakar,minden fàjdalmammal,
Hol ledobom az egyetlen jót,Pandóra szelencéjébõl,
A "remény" egyetlen nyomait.
#Junia
