A Csak Erika felhasználó összes verse >>>
IDŐ
Nézem a faliórát,
Ketyegve jár csendesen.
Ütemre dobol füleimbe,
Egészet mutat,de a kakukkot,
Hiába várom,nem jön elő,
Fejem, szomorúan tekintetemmel,
A kopott padlóra szegem.
Ahogy a percek tova szállnak,
Az időm lassan nekem is lejár.
Könnyem hullik,szívem szorul,
Boldog nem voltam,
Mint ahogy az órámban sincsen,
A várt,kakukk madár.
Minden jót megtettem.
Sokszor egy jó szót sem várva el,
Hitem szerint,ha jót teszek,
Majd a boldog perc magától eljön,
S két karjával,könnyen magához ölel.
Ekkor tévedni!Íly hibát elkövetni!
Mint másoknak,önzetlenségem helyett,
Önzően kellett volna a napokat leélni.
Előre tervezve,mézesmadzaggal kezemben,
Becsapni,orruk előtt húzva azt el,
Higgyenek bármit,
S rajtuk én nevessek...
Most magamat nevetve ki,
A sorsom a tétova bizonytalanságban,
Elveszett,s vele én is elveszek.
Mik voltak éveim? Megmondani,
Elmesélni,hidd el nem tudom.
Az órára nézek,az idő telik,
S érzem,hogy nem lesz több alkalom.
A kakukk bent rekedt a faliórában.
Én, se múltam,se jelenem,fogságában.
Milyen jóra számíthatnék?
Ha ez rémálom volna,abból fel lehet ébredni.
A valóság rettenetesebb,
Mert abból,csak az elmúlással lehet kimenekülni.
Segítsen valaki.Csak egy picit szeretnék még,igaz boldogságban élni.
Annyiszor kellett magamtól felállnom,
Csak úgy menne már,ha a batyum felét,
Érzelmi poggyászom cipelt nagy részét,
Mi nekem nem kell,átválogatva,végleg kirakom.
Erre egyedül már képtelen vagyok.
Tolvaj,mint a kakukk,életet,mint ő,
A fészekből kidobni nem tudok.
De ott rekedtem valamikor a faliórában.
Ezért nem szól hangom,ha ahogy az idő ketyeg középkorom felett el,
Életem magányosan,az idő megállt fogságában,
Egy falióra sötétjében,semmit nem hagyva magam után,
Veszlik,s múlik majd sajnos el...
#Junia
