A Csak Erika felhasználó összes verse >>>
BÚCSÚ LEVÉL
Föltámadtam poraimból.
Hová hosszan,s mélyen beástam magam.
Hittem,most boldog leszek.
Vicc!De újra becsaptam saját magam.
Ne szánjon meg senki,
S sajnálat se kell...
Mert aki ezt teszi,elfojtott könnyeim
Hozná csak,a felszínre fel.
És már hiába hullanának könnyeim.
Kínoznának gyötrő,lelkifájdalmaim.
Hova fussak?Merre meneküljek magam elől?
Hogy butaságom miatt,megint el ne vesszek.
Sokat adtam magamból?
Vagy pont túl keveset?
Miért mondja meg mindig bárki,
Hogy szerinte,én,milyen ember is legyek!?
Ha jobbra indulok,azt mondják:
Balra kell!
Ha nem vagyok álmos,erővel altatnak,
Nem ringat senki sem el.
Ha nem kell az étel,rám erőltetik.
Ha éhes vagyok,megvető szavakkal,
Étvágyam mindentől elveszik!
Másoknak kell megfelelnem,
Mióta "értem" az életet.
Ha önmagam adom,hazudni nem tudok,
Senkinek nem felelek meg.
Ha valaki tudja milyen a magány,
Hát az pont én vagyok.
Mindenkinek csak furcsa maradok...
Mert kimerem mondani,azt amit szeretnék.
Érvényesülni,hogy egyszer,
Csak még egyszer önmagam legyek még.
Emberek!
Egyik kezükkel kihúznak a sárból.
A másikkal sajátjuk alá nyomnak.
Kínomban fulladjak meg,saját fekáliámtól?
Néha,már levegőt venni is alig merek.
Literre pénzért mérik nekem,
Mi igyen van,azt is,jó emberek.
Kit okoljak azért,hogy egy nap megszülettem?
Mert erre nem volt érdemes,
Ha kell,mondani,ezt esküvel teszem.
Egyben bízok...egyben remélek...
Számomra minél előbb véget ér az élet.
A pokol izzó tüzén,
Végleg elégek!
#Junia
(Utó-szösszenet:N.F-hez)
Ha itt nem maradt mellettem,az,
Akit imádtam,nem kell föltámadás se,
Se mennyben se pokolban.
Mellette jártam a mennyországban.
Nélküle szenvedek a kegyetlen pokolban.
Akárhol lennék,érte,még százszor halnék.
Ne legyen semmi,mert nem lehet kibírni.
Ne legyen kegyetlen tovább se Isten,
Se kígyó.Másnak jár a boldogság.
Nekem újra búcsúval,az örök porba zártság.
#Junia
