A Csak Erika felhasználó összes verse >>>
MIT TEGYETEK A SÍROMRA?
Ne díszes virágot.
Az élet hazugság.
Tán hozna nyugvó álmot?
Tegyetek:száraz ágakat.
Elkorhadt gallyakat.
Penész,s csalán vegye körül,
Fedetlen síromat!
Ne pompázzon semmiben.
Oly ostaba vagy.Ember!
Vissza adod életem?
Giccses sírkerettel?
Akkor jobb az élő lelke,
Tisztább lelkiismeret,
Ha holtában veszi észre azt,
Kit már rég félvállról vett,
Vagy épp semmibe?
Ha már nem mondhatom el,
Minden nap mi fájt.
Mi volt ronda,nyílt sebem,
Megjárva a pokol minden kis zugát.
Egymagam álltam.
Akkor nem volt senki,
Ki méltón mellém álljon.
Egyedül örömben,bánatban,
E kegyetlen világban.
Már az arcom sem fájt.
Elzsibbadt a pononjaitok alatt.
Bátor,aki a gyenge arcát üti,
Mert erejét más felett élvezi.
Egyet kértem csak,
A lelkem nem bántsátok!!!
Mégis kitől nem vártam,
Pont arra kést rántott.
Rohan mindenki nap és nap után,
A földi istene: a mocskos pénz után.
Nem a papírral van baj,
Minek értékéből bármit vehetünk;
Hanem ahogy emberként,
Észrevétlen,mogorván,
Csak úgy egymáson átnézve,
Ismeretlenül elmegyünk.
Szeretet,igazit,kincsért venni ,
Nem lehet.
Szeress amíg lehet.
A szív viszont, őszintén s ingyen szeret.
Egyszer,mindenkinek megbocsátok.
De addig a sírom,
nyugodni hagyjátok!
#Junia
