A Csak Erika felhasználó összes verse >>>
EGY KÖNNYCSEPPEL TÖBB
Mit ismét én okoztam.
Hol szemeidből tör elő.
Hol lelked tépi,sajog.
Elmentél?Egy pár szóval elhagytál?
Nem csodálom.
Reményed voltam,s én vakabb a valódi vaknál.
Sosem fogom tudni elmondani,
Miért voltam kegyetlen,
S lelkileg miért bántottalak.
Csak sejtem,s szégyellem,
Csak magamnak akartalak.
Két oka volt ennek,
De nem kellett volna tudom.
Most mégis nekem rossz,hogy nem láthatlak,
A szégyen-bélyeg,míg vagyok,
Ott marad arcomon.
Velem voltál végre oly sok hosszú év után.
Azt akartam mellettem légy,
Mint örző Glóriám.
Kisajátítottam szíved s lelked,
Börtönömbe zártalak.
Már jól tudom,kit szeretünk,
Vele ilyet tenni soha de soha nem szabad.
Leráztad láncaid,fájó könnyed eldobhattad,
Mikor tőlem elmentél.
Remélem boldog vagy,nem bántóan mondom,
Ezzel engem teljesen megöltél.
Mert oka kalicodnak nem más volt,
Csak az,hogy most is féltelek.
Nem kaptál túl jó egészséget,
S reszkettem,semmi rossz ne történjen veled.
Te bátor voltál,semmitől se félve.
Könyörögni tudtam csak,
Ne menj a halál ölébe.
Oly sokáig vártam rád.
Nem bírtam volna ki,ha el kell temetnem.
Mentem volna veled,mert imádlak most is,
Egyetlen szerelmem.
Könnyeztél,mert azt hitted,
Csak bírtokollak.
Eltaszítottalak magamtól,
Mikor megriadtam,már ez nagyon látszik rajtad,
Hogy leakarod vetni magadról,
Az általam szerzett láncokat.
Tudtam jól,ha izzó szerelmem tovább mutatom,
Sose leszel szabad,csak kínlódsz,
S ezt kit szeretek,azzal tenni tovább,
Nem tudom és nem is akarom.
Amit akartam megtettem.
Lemondtam rólad a szabadságodért.
Mosolyod igaz legyen,ne még több könny semmiért.
Elmentél.Végleg bezártad az ajtót magad mögött.
Szívből hiszem boldog vagy,
Nem mutatom,de engem hiányod,
Végleg megölt.
Esküvel mondom,sose akartalak téged bírtokolni,
Csak nem akartam ifjú tested,
Rég nyugvó édesapád mellé temetni.
Sajnálom,minden ártó tettem.
Nincs élet nélküled számomra,
Megszüntem ahogy elhagytál.
A mosolyod amit annyira imádtam,
Szád édes íze,tested kellemes melege,
Símogató kezed,mindent elvittél,
Emlékeket hagytál.
Én bezártam magam s várom,
Porrá váljon testem.
A könnyed letörtölheted,
A fontos,hogy boldog vagy.
Én minden nap rád gondolva várom a halált.
Mert nélküled élet számomra nincs.
A könnyeket most én hullatom,
A hiányod oly erős fájdalom,
Életem élni így,drága férj uram,
Már én nem tudom.Sajnos,nem tudom.
Elvisz a fájdalom...
#Junia
