A Csak Erika felhasználó összes verse >>>
FERENC
Nèlküleg olyan vagyok,
Mint egy kiszàradt rózsa.
Vízbe tehetik,de a szirmait ledobja.
Nincs màr benne élet,nincsen semmi sem.
A halott viràg nem él,csak hervatag,
S fàjòn èletettelen.
Mint még eddig soha,
Hullansk a könnyek.
Némàn ordítom:
"Ferenc!Szeretlek"
Kiàltàsom a néma csendbe veszett.
A szikla szélén àllok,
Hogy tàn àrkàba esek.
Szerettem volna mint a rózsa,reàd,
Àrasztani finom,kellemes illatàt.
Szirmaimmal làgy,selymes bõröd símogatni.
Tüskéim visszahúzni,
S nem téged megszúrni.
Terheltelek tengernyi gondommal s bajommal.
Ahelyett,hogy eröt adtam volna millió csókommal.
Azt hiszem màr több mint fél éve nem szeretsz.
Elhervadtam,s kiszàradt rózsàt vízbe màr nem tehetsz.
Elmúlt valamiért féltö szerelmed.
Làzadtam emiatt mint àrva kisgyerek.
Dühösen,morcosan,követelve önzôn,
Két karod melegét.
Mint mikor egy gyermek követeli anyja ölelését.
Ezzel messzire taszítottalak végleg magamtól.
Kiszàradt szirmom màr nem pereg,
Haldokol,míg el nem porlik végleg.
Mert Ferenc,kedvesem,szerelmem,mindenem,
Még nagyon szeretlek!
#Junia(Nagy Ferenchez)2017.09.30.
