A Vida Anikó felhasználó összes verse >>>
Változás
Fakul a világ,
veszít színéből
az élet,
nem tudom,
merre menjek,
kissé félek.
Ha hangját
hallom,
megremegek,
ha szemébe
nézek,
elveszek,
tenyerébe kezem
mint virág a rétbe
simul,
veszni látszik
lelkem fénye,
kihuny.
Levegőt veszek,
mellkasom összeszorulva
védekezik,
szívem mélyén
új, borús gondolat
éledezik.
Miért az élet,
ha nem vagyok
jó senkinek,
megfelelni sem
tudok a szeretett
egynek?
Mellette érzem,
teljes
a biztonság,
fordított állapotban
kellene
a bizonyosság.
Itt a kérdés,
de válasz
nincs erre,
eljött az ideje,
hogy induljak
valamerre.
