A Vida Anikó felhasználó összes verse >>>
Menthetetlen
Sok hibát már elkövettünk,
az úton sokszor eltévedtünk,
voltunk mi már jóban, rosszban,
egymást helyeztük előre a sorban.
Gyakran, mikor szemedbe nézek,
látom benne azt a szépet,
mit együtt éltünk a négy év alatt,
mindent, miből emlék maradt.
A szeretet határán állunk ketten,
mindent csakis azért tettem,
hogy maradjon köztünk szeretet és béke,
hogy ne kelljen kimondani: „Vége!“
Mégis voltak hullámvölgyek,
tettek, szavak, rossz emlékek,
kárba veszett sok – sok álom,
„Miért tetted ezt?“ - kiabálom.
Bár eltörik, mi eltörhet,
a kapcsolatban kár keletkezhet,
próbáljuk, míg van mit tenni,
ne próbáljuk másra fogni.
Vészeljük át a lehetetlent,
másszuk meg a végtelent,
tegyük meg, mit meg lehet,
hisz nem vagyunk, csak emberek.
