A Vida Anikó felhasználó összes verse >>>
Emlékek
Négy év, múló emlék csupán,
nem akarlak elengedni,
de azt hiszem, muszáj.
Fáj, amit velem teszel,
jobbat érdemlek,
mint hogy te semmibe veszel.
Gyenge vagyok, én ezt tudom,
te bánts csak tovább,
tudod, hogy úgy is hagyom.
Nem látod, hogy sértesz?
Hogy bántó szavaiddal
soha meg nem értesz?
Elhagytalak, aztán visszajöttem,
de nem kellett volna,
mert mindig összetörtem.
Nincs több erőm, elhagyott,
nem tudok dönteni,
te vagy az, kit elhagyok.
Mit kellene tennem?
Mellettem állsz,
vagy teljesen ellenem?
Ha érek valamit ne engedj
elmenni engem,
óvó szavakkal védelmezz.
Ha nem érek már,
dobj el kegyetlenül,
mert értem nem kár.
Visszatartasz vagy eleresztesz?
Ha elengedsz,
ne engedd, hogy keresselek.
Leírtam, hogy mit érzek,
most az egyszer érts meg,
csak ennyire kérlek.
Így búcsúzok az évektől,
és majd próbálok elszakadni
a szép emlékektől.
