A Vida Anikó felhasználó összes verse >>>
Magány
Fárasztó dolog
mindig készen állni,
hamiskás mosolyokra
epekedve várni.
Aludni nappal,
s várni éjszaka,
hogy vajon a holnap
mikor hív haza.
Félni a tegnapot,
hazudni a mának,
míg egy kedves érzést
szíved elé tárnak.
Ha megbántanak, futni,
ha kidobnak, menni,
ha egyszerű lenne,
ezt kellene tenni.
Miért nem egyszerű?
Miért fáj nagyon?
Vagy ez csak akkor fáj,
ha netán hagyom?
Ha hagyom tán,
miért nem lerázható?
A válaszban ez magától
nem lezárható.
Miért a kérdés,
és miért a válasz?
Hol van bennünk
a védőt nyújtó támasz?
Kaphat – e védelmet,
ki maga elől menekül,
ki saját életében
mások örömének örül?
Kaphat – e támaszt,
ki támasztó marad,
az egyenes úton
visszafelé halad?
A válasz könnyű lehet,
én mégsem láthatom,
a zuhogó esőben
örökké várhatom
a kijelölt utat,
mit már megjárhattam,
a Magánnyal,
az egyetlen társammal.
