A Vida Anikó felhasználó összes verse >>>
Különös éjszaka
Halk volt az éjszaka,
de súgott valamit,
meg szerette volna
velem osztani álmait.
Benne voltál te is,
megkerestelek,
s te kimondtad akkor,
ott „Szeretlek!”
Igaz volt ez tán,
vagy csak hazugság?
Viszont szerettelek
egy délután.
Vége lett az álomnak,
meghaltál te is,
szívemet szúrta
a rózsatövis.
Ott voltál egyedül,
majd átkarolt valaki,
újra érezni kezdtél,
mint aki
megtört lélekké vált
a hónapok alatt,
az átélt idő
szívedben maradt.
Hosszú idilli nyarak,
csak suhantak mellettünk,
míg mindketten ismét
érezni kezdtünk.
Holdvilág süt be ablakomon,
keserűen nevetsz
ha megkérdezném, mit válaszolnál:
„Szeretsz?”
