A Nagy Norbert felhasználó összes verse >>>
Az idők végén
Bánatában falnak fordult az Úr.
Kis párnáját feje alá gyűrte.
Szemérmesen födte a kék azúr,
láng volt az arca, láng volt a könnye.
Úgy zokogott akár egy kisgyerek.
A bánat sóhajtva ágyára ült.
Kis szívében óriás rettenet
- Anya! - sírta. - Nem sikerült...
