A Fa Pál felhasználó összes verse >>>
Ősz
Ablakom ellőtt látom, a táj
már felvette az őszi ruhát.
Nem őrzi letűnt kincsét a csősz.
Lám a természet mindent legyőz.
A fehérhajú bölcs öreg: ősz.
Rozsdás falevél hull az ágról.
Lassan minden elmúlik. S fájón
elsuhan minden mire vágyom,
Nincs már zöld se közel, se távol.
Minden kopár e pusztaságon.
És az elvetett mag - rég - megfogant,
És cseperedett, felnőtt boldogan!
És jött vihar, jött eső, forgatag!
És küzdött! Hol sírva, hol boldogan,
Csak élni akart! Rendben, pontosan.
Megjött az ősz. Az új mag hasad.
Új életet hoz, ha lesz új tavasz!
Künn már lassan mindent hó takar.
Tükörben megsimítom ősz hajam.
Volt tavasz, nyár, ősz! Jön tél...
... és vége van
