A Dorotea felhasználó összes verse >>>
Esik az eső...
Esik az eső, mintha dézsából öntenék
Szürke az ég, mintha ecsettel festenék
Szürke a kedvem mint az ég
Hideg a természet ősznek reggelén
Hideg a szívem mint a jég
Érzem számomra itt a vég.
Esik az eső, mintha dézsából öntenék
Mossa a földet, a sírhalmok tetejét
Mossa az ismert és ismeretlen sírt
De az elfelejtett hont is, siratja már rég
De hiába mossa évmilliók óta,
Az ember boldogságát , sose hozza vissza.
Esik az eső, mintha dézsából öntenék
Fekete a felhő, mintha tintával festenék.
Fekete és súlyos a szívem rég,
Érzem szivemben többé nincs remény.
Szemed a foldet nem lathatja tobbet
Mert balsorsod más útra, terelgetett rég.
Esik ez eső, de már csak szemerkél
Szívemben a remény újra él.
Titkon ha szememet behunyom,
Te kezemet megfogod,
Halkan mondod....
,,Itt vagyok".
