A Di Gennaro Plósz Kinga felhasználó összes verse >>>
Ködös erdőben jártam
Ködön át, mikor a napsugár átszivárog,
s hirtelen megnyílik a szürke fátyol,
nesztelen rebben madár az ágról,
egy pillanatra feltekintve megállok.
Csodálom, ahogy a fény az ágak között
megannyi vízcseppbe költözött,
és a fa menyasszonyi ruhába öltözött.
Igézve álltam az erdő várában,
körbeölelt a fény varázsa,
egy madár halk dalolása,
s szívem ütemes dobogása.
Minden, amit addig nem láttam,
éreztem vagy hallottam,
hirtelen ott lüktetett mellkasomban.
Lábaim nem vittek tovább az ösvényen,
könny hullt szemeimből hirtelen;
fény szivárgott ködborított lelkemben.
Letérdeltem, könnyeimbe fény költözött,
úgy hulltak alá, mint az igazgyöngyök,
s tudtam; bár az erdőben nagy volt a köd
a fény átszivárgott s belé nem ütközött.
