A Samu Katalin felhasználó összes verse >>>
Anya csak egy van
Mi fájdalmon másfél évig keresztülmentem,
Az volt bizony az igazi gyötrelem.
Egy anyának végig vergődni lánya szenvedését,
Miközben meg meg pillantja a halál szellemét.
Senkinek de senkinek sem kívánom,
Ezen a szép világon.
Tinédzserként azt hittem,
Ha nem szeret viszont kiszemeltem,
Nincs többé életem,
Úgy nem is létezhetem.
Húszévesen azt gondoltam,
Ha nem találok egy jó munkahelyet
Az fáj a legjobban.
Csak ez lehet a legfontosabb,
Amit egész életemben akartam.
De most harmincévesen,
Bizony rádöbbentem.
Eddig mindent megúsztam,
Éltem a kis világomban.
S nem tudtam, hogy mi is a valós szenvedés,
Az elnyomottság,a kiközösítés,
A magány, szegénység
Ez mind édes kevés.
Mikor a gyermekedet látod egy kis szobában bezárva,
A donor sejtek beindulására várva.
Mikor azthiszed végre itt vannak a sejtek,
Most már minden csak szép lehet.
De nem, sosincs vége a mepgróbáltatásnak,
Fellélegzel, s rádobnak még egy lapáttal.
Végül feladod, tehetetlen vagy,
Csak az időben bízhatsz.
Vársz, vársz kitartóan,
Vagy kórházba rohansz nyomban.
Így megy ez hosszú ideig,
nem tehetsz semmit.
Depresszióba zuhansz, könyörögsz, sokat sírsz,
Dühös vagy, félsz, de hiába, nem segít semmit.
Érzéseidet nem tudod többé kontrollálni,
Kislányod, ki jobban szenved, szeretne vígasztalni.
De ki kell tartanod drága gyermekedért,
Erősnek kell lenned az ő életéért.
Ezért újra é újra megrázod magad,
Összeszeded minden pozitív gondolatodat.
Dehogy e vers ne legyen túl mélabú,
Talán lassan, léptenként eltűnik a bú.
Mikor látod őt rosszalkodni,
Sokat nevetni, játszani.
Ha csak hétről hétre de egyre jobb.
Láthatom minden nap huncut mosolyod.
És minden nap Hálát adok,
Hogy végre Veled itthon vagyok,
S már közel lehet teljes gyógyulásod.
