A Fülöp Szonja felhasználó összes verse >>>
Bárcsak elszabadna mondanom
Tudod...egyszerűen nincs mit mondanom
Nyelvem hegyén van..de ott az a tilalom
Fáj ,hogy nem mondhatok semmit ,mert nem szabad,
Fáj meg nem álmodni a régi dolgokat.
Ha lehetne egyetlenegy kívánságom
Azt kívánnám, hogy elmondhassam neked
Azt ami az ajkam régota mardossa,
S ez talán fűlsüketitő lehet.
Elmondhatom hogy szeretlek?
Kérlek engedd meg hogy kimondjam
Fáj hogy utálnak az emberek,
S én csak vergődök kínomban!
Van egy dolog amit szeretnék
De tudom , hogy nem lehet
Lárni akarlak újra majd
Túl az égboltok felett.
Hallani akarom hangodat
Úgy ahogy más soha
Akarom hogy nevemet zenghesse
Hangaszálad nyikorgó ritmusa.
Szeretni akarlak,könnyedén
Úgy ,hogy te is csak szeressél
Nem akarok folyton csak álmodni
Azt akarom hogy valóság legyél.
Szeretném ha tudnád szeretlek
Érted ha kell szevedek
Csak egyszer utoljára lássalak
S nekem ez az emlék megmarad.
Megőriz addig míg meghalok
Amig siromban vergődve nyomorgok
S szellemként is csak arra gondolok
Mennyire fáj az ,hogy itt vagyok.
Szertnék boldog lenni,de nem hagyod
Szeretném ha tudnad itt vagyok!
Álmodnék ha tudnám,hogy szabad
S nem facsarná lelkem a bűntudat.
Ha egyszer majd eszedbe jutok
Emlékezz arra, hogy boldog vagyok
Nem sírok és nem fáj semmi
Csupán csak boldog szeretnék lenni.
