A David felhasználó összes verse >>>
Nyárvégi borongós
Szomorú a Napnak letört szép sugára,
Könnyes szemmel nézve le, ide a világra.
Síratja sugarával fölnevelt növényét,
Meglátja gyarlóságban hemzsegő emberét.
Gyarlóságban elvakult embere szenved,
Hatalomra éhes, pénzéből nem enged.
Büszkeséggel táplált pocakját simítva,
Számba veszi számláját nagy mosolyt virítva.
A proletár nép sarja lázad az életért,
Tenni vajon miért nem akar mindezért?
Ingerülten üvölti ki szegényes szókincsét,
Mégsem érti megnyomorult szegényes életét.
Mindeközben ott van a sok vérző lélek,
Szemük előtt éles és tiszta képek.
Gyógyító szavuk már elszáll az éterbe,
Be találnak ezek még hallgató fülekbe?
Hallgató fülekkel megáldott testvérek,
Ne féljetek, mostanra erőtök temérdek.
Távolról már érkezik a változás kozmosza,
Harsogjon hát hangosan a megváltás himnusza.
