A Fehér felhasználó összes verse >>>
Vedlés
megtelik a szám e lúgos ital fémes ízével
eltelik néhány perc és már érzem
érzem ahogy játszadozni kezd az elmémmel
szédülök, kezeimmel a levegőt markolom
nem sok sikerrel, fejjel a földnek landolok
megbénítva terülök a hideg kövön
nyöszörgök, sziszegve szorítok ki számon szavakat
segítsen valaki, elvesztettem magamat
perceknek álcázva órák telnek el
még a szememet sem tudom lecsukni,
arra figyelek hogyan folyik szét bennem a mérges szer
nem mozdulok, nem is tudok, nem is akarok
elfogyó hangommal üvölteni fogok
apró rést nyitok
a számon
de nem jön ki hang
valami más jön ki
a testem mélyéből fakad
megállíthatatlanul ömleni kezd egy alaktalan massza
hiába próbálkoznék, nincs ami megakasztja
nem fér ki a számon, az ajkamat két oldalt felrepeszti
oldalra fordulok a hátamat meggörnyeszti
önkívületben okádok, szabad gondolataimmal a végére várok
majd elájulok egy pillanatra
és amikor kinyitom újra a szemem
magamat pillantom meg, ahogy állok délcegen
kifejezéstelen arccal, megvetéssel a szemében
néz le kisebb testvérére
levedlett bőrére
ami én vagyok
kígyó módjára magamtól megszabadulok
és új formát öltök
változó erkölcsök
újabb és újabb különcök
én így élek túl, engem ezzel áldott meg az ördög
