A Okos Anita felhasználó összes verse >>>
Vágyak hullócsillaga
A csillagmezőket bámulom az égen,
Mikor éjjel álmodom valamiképpen,
S régmúlt meséket mond
A tágas horizont.
Ugrándozó, furfangos álmokat láttam,
Mindig valami újra vágytam,
Csillagról-csillagra másztak,
Mindig el-elbóklásztak.
Néhány egyből le is hullott,
Vagy talán csak megharagudott,
Esett csak lefele,
Mint a vágyak búcsúlevele.
Nem szólott, hogy menni akar,
Hiánya még mindig felkavar,
Csobbant egyet a tengerben,
Annak mélységes börtönében.
A hullócsillag elvitt egy álmot,
De az elme mindig továbbalkot,
Hozott is magával újat,
Mindig valami bonyolultat.
Hihetetlen a csillagok ereje,
Tágas tőle az elme mezeje,
S az ember talán elhiszi,
Hogy vágyait véghezviszi.
