A Magyar Richárd felhasználó összes verse >>>
Önző évszakok
Mint egy tél mialatt egyszer sem havazik,
S az embernek kedve egyre csak hanyatlik.
Mint a tavasz hol nem nyílnak virágok,
Senki sem kívánhat oly csúf világot.
Mint egy nyár napsütés és zivatar nélkül,
Szárazságában az ég is elsötétül.
Mint az ősszel lehulló falevelek hiánya,
Színekben tündöklő tájunk elmaradt csodája.
Mint egy élet amit nem vezérel semmi,
S adottságainkat hagyjuk eltemetni.
Mint az évszakok sajátos csodáiknak hiányában,
Szeretni képes emberek az önzőség rabságában.
