A Góg Csaba felhasználó összes verse >>>
Vihar
Érzelmek viharában bukdácsol lelkem hajója
Tépett vitorlái élő sebként fájnak.
Gyötrelmes létem mindennapjai
Sajgó lelkemmel összezárnak.
Hegynyi hullámok között
Szédítő mélység és magasság
Néha nagyon fáj az élet
S úgy érzem nincs igazság.
Miért pont én és miért nem más
Az életem egy lassú pusztulás
De miattam van, mert ilyen vagyok
Tudom, senki mást nem okolhatok.
Tőled annyit kérek, segits a magasba
Mutasd az utat és soha ne hagyd abba
Kezed fogva talán végre megbékélek
Azzal, hogy lehet szép is az élet.
