A Chris felhasználó összes verse >>>
Nem tudom
Amikor túl rövidek a nappalok
És túl hosszúak az éjszakák
Amikor a fejedben túl sok gondolat dereng
Nem várod a holnapot, mert újból messzebbre kerülsz
Távolabb mindentöl ami nem is olyan rég még fontos volt
Nem könnyü választani és csak tovább menni
Úgy hogy nem gondolsz rá
Várod a percet, a pillanatot és számolod az órákat, amikor nem vagy vele
Elmondtad azt amit féltve öriztél
És rejtetted minden elöl, ami csak körül vett
Az történt amitöl talán mindig is féltél,
Nem kerested, de rátaláltál, félve pillantottál rá
Pedig mégcsak megsem ismerhetted igazán
Az élet közbe szólt, és egy pillanat alatt szertefoszlott az álom, próbáltad újra és újra összerakni, de már nem olyan volt
Csupán emlékek maradtak, melyeket mélyen magadba rejtesz és úgy csukod le szemed, hogy az álom talán folytatódik, mikor felébredsz
A reggel viszont rideg és borongós, mely nem engedi, hogy bármit is szebbé tegyél,
Minek hát ez az egész, ha ugyis elbuksz még mielött megprobálhatnád!
Elfelejteni nem tudod, hiszen nincs is mit
Az emlék melybe kapaszkodni próbálsz,
Nem is létezett, csak képzeleted halvány felvillanása, de viszont több örömet és reményt adott,
Mint a valóság!!
