A Marci felhasználó összes verse >>>
Évszakok és szerelem
Te vagy a tavasz,Te vagy a nyár,
Te vagy a tél és az ősz is Te vagy már,
Te vagy a szent és Te vagy az eretnek,
De hát mindenki tévedhet,
Van olyan téveszme,mi megtéveszthet,
Hiszed is meg nem is,érted is,
Meg értük is hullnak a könnyek,
Tavasz lettél nyár és tél,
Őszi napsütésben elkezdődik,
Mi korábban véget ért…
Hagytad,hogy rád találjon,
Hagytad,hogy érintsen,
Hogy minden percben hozzád érjen,
Nem hagytad,hogy egyedül elvesszen,
Most elvesztetek mindketten…
Nem Te,csak a Világ tébolyult,
Nem a gondolat csak néhány tömeg,
Ki bólogat mikor mást hallgat,
Nem Te,hanem a szivárgó gáz mi felrobban,
Benned nincs harag ami megmarad,
Talán ha 5 percig rád hathat,
Majd minden rossz elmúlik,
Felváltja amitől dobban a szíved,
Boldogan halad tovább veled,
Bízz benne,higgy benne,
Hogy így lesz,hogy úgy lesz,
Hogy miattad lesz,
Minden,ami valljuk be nem semmi…
Hagytad,hogy rád találjon,
Hagytad,hogy érintsen,
Hogy minden percben hozzád érjen,
Nem hagytad,hogy egyedül elvesszen,
Most elvesztetek mindketten…
Majd ahogy az idő haladt,
Egymásba kapaszkodva elő kerültetek,
Gondolta mindenki:no mi a helyzet?
Merre jártatok,keltetek?
Válaszod kemény lehetett,
Mert megdöbbentek a népek,
Vagy csak annyit mondhattál,hogy:
A Világ zajától menekültetek,
De szerintem pont ez a zaj vonzott,
Hozott vissza titeket…
Hagytad,hogy rád találjon,
Hagytad,hogy érintsen,
Hogy minden percben hozzád érjen,
Elvesztetek majd elő kerültetek,
Vissza hozott titeket a fény,
Elköszönt az árnyék…
