A Marci felhasználó összes verse >>>
Tetovált kép
A falon a lányról egy festmény,
A lényeg a testén,tetoválás a kezén,
Az élet rárajzolva,erről mesél,
Az ábra a kezén,pár szín,
Egy meredt mozdulat...
A falon a festmény,egy szó és a szerző,
A sarokban olvasható,híresség a neve,
A múzeum a helye,ahol kiállíthatják Őt,
Ahonnan kitilthatnak téged és engem,
Ott állunk a lépcsőn,jegy a kezünkben,
Nem mehetünk be,nem nézhetünk be,
Így nem láthatjuk meg mi van a vászonra festve,
A képkeret számunkra csendbe,
A lány karja talán az ölébe,talán a kar karba téve,
A karma utolér és megbékül a végzetével..
A múzeumi rejtély mint egy rejtvény végig elkísér,
Amit nem tudhattam meg egy életen át kísért,
A fantáziámba olykor betér egy kép,
Néha aranyló és szép,egy tetovált kar erről mesél...
Unottan úton és az út felén,
Túl jár már az ész és ha megáll.leáll,
Még mindig ott a jegy a zsebembe,
A múzeum ajtó zárva,kilincse a kezembe,
Te is mesélted,próbáltál bejutni nem ment,
Látni nem fogjuk ma sem,holnap sem,
Majd a neten meglessük,de az meg nem ugyanaz,
Mert ki élő élőben nézné és csodálná,
Majd elképzeljük a kontúrt ahogy az ecset nyom,
Nyomokban a szemekbe karcol,
Jellegzetes stílus melyben van virtus,
Még is számomra képzelet szüleménye a lány,
Lehet modellt állt,ott volt a festő és az állvány,
Rajta a vászon,foszlott volt ugyan,
De így is a fejembe úgy játszik mint ami csillog,
Mikor a reggeli napsugár végig fut a testen,
Majd át halad a szoba minden négyzet centijen...
A múzeumi rejtély mint egy rejtvény végig elkísér,
Amit nem tudhattam meg egy életen át kísért,
A fantáziámba olykor betér egy kép,
Néha aranyló és szép,egy tetovált kar erről mesél...
És tessék!itt van újra,egy kicsit hozzám ismét betért,
Hogy miért?nem tudhatom,
Hogy kiért??nem kérdezem,
Ő hallgat,én Őt hallgatom,ahogy a csendben is beszél...
Beszédes ahogy ott csüng előttem,
Azt hittem már megelőztem mikor rájövök,
Hisz itt van velem,és még a jegyet sem kellett elővennem...
A múzeumi rejtély mint egy rejtvény végig elkísér,
Amit nem tudhattam meg egy életen át kísért,
A fantáziámba olykor betér egy kép,
Néha más a keret és az árnyalat,
De a lány ott van a fák alatt,mint egy finom falat,
A kezén egy tetoválás,egy jel mit más nem sejt,
Csak Ő ért meg,hogy miért ott és miért ez,
A motívum az élete vagy abból a fő jelenete...
