A Ködöböcz Erika felhasználó összes verse >>>
Kávé metaforája
A reggeli kàvèm is futásnak eredt,
pedig csak kezem érintette frissen forralt alumínium vasàt.
Rád gondolok és a kàvèm jut eszembe.
Sötét és hideg érintésemből csúszik ki langymeleg lelked.
Cukor nélkül, édes,
még te is kevés vagy.
Én keserűen szeretlek.
