A Sipos Nikoletta felhasználó összes verse >>>
EGY JÁTÉK VOLT!
Mindketten sírunk,hisz szenvedünk.
Egymás nélkül ébredünk.
Nem adsz puszit,nem ölelsz át.
A szívem kegyetlenül fáj!
Megtanítottál újra szeretni.
És fájón szenvedni…
Miért kellett neked az a másik?
Miért kellett megalázni?
Gyűlölködöm és tagadok mindent.
Tagadom,hogy itt élsz szívemben.
Ha meglátlak könnyes lesz szemem.
Megölelnélek,de nem tehetem!
Szeretlek mindenkinél jobban.
Miért nem fekszel karomban?
Miért nem ölelsz hideg éjjelen?
Bár csak itt lennél,itt velem!
Ma bevallottam neked mindent.
Tarts meg emlékedben.
Hisz nem biztos,hogy holnap még itt leszek.
De,ha mégsem,tudd meg én mindig szerettelek!
Nem jelentettél semmit…csak az életemet!
Mindent mi boldoggá tehet.
Öleltelek,ha öleltél;féltem,ha féltél;
De egy szerelem az nap véget ért!
Bocsáss meg az elkövetett hibákért.
Amikor azt gondoltam,hogy ez egy játék.
Ez a játék lett az életem!
S a játéktársam a mindenem!!!
