A Hőgyes Andrea felhasználó összes verse >>>
Egymagam
Magányomban hiányodtól hirtelen felriadok
Eszembe jutnak színes emlèkek,
melyek mára már csak szürke kèpek.
Kereslek álmomban vagy talán az utcán
de nem talállak, csak fásúlt emlèkeim között dereng mèg arcod körvonala.
S ilyenkor mellkasomból kidudorodó lüktető szívem parányira tömörűl össze majd porrá lesz s lassan szerte foszlik s megszűnik dobogni,lètezni.
Ilyenkor farcs zene hasít bele lüktető fejembe,
mely már nem szűnik fájni pár ève...
Testemet átjárja kezed bársonyos tapintásá,
mi már nem érint többè,
s illatod melyet már nem èrzek egy ideje s talán sosem fogok,
S magányomban szétszórtan állok egymagam.
