A Hőgyes Andrea felhasználó összes verse >>>
Két év...
Lassan két év telt el azóta,
hogy először megláttalak.
Ohh,míly keserves két év...
De szemed barnája úgy èl mámoros elmémben,
mintha csak kèt perce lett volna.
Két év után ismét láttalak a hosszú sorok félhomályában.
Idegen voltál,mégis ismerős,
Ismerős,sötét,relytelmes tekintet,tekintet melynek feketeségében ismételten, másodjára elvesztem.
Azt hittem kiismertem lényednek bonyolultságát,de nem...
Két év múlva sem tudnálak megismerni,megérteni,
Megérteni elméd egésszét.
Lassacskán megtanultalak, megértettelek,megismertelek,de kiismerni nem volt időm sőt ezután sem lesz...
Megtanultam érezni lelked keménységének puha érintését, bársonyos lágyságát,
a te magad szépségét,mit nem feledek soha, nem feledhetek soha.
Sok mindent megértettem s megtanultam e cudar de ugyanakkor gyönyörű élettől,
Viszont egyet nem tanultam nem tanulhattam meg...
Nem szeretni. Nem szűntelek,nem szűnlek meg szeretni.
