A Astoria felhasználó összes verse >>>
Örökké és tovább
Örökkévalóságnak tűnő vágyakozó napok,
Raboskodok egy álmodott világban,
Örvény ez, miből nem szabadulok,
Könnyed ámítással a mély magával ragad.
Kis boldogságcseppek a végtelen tengerben,
Értelmetlenségig szédít a felettünk álló
Élvezettel forgatja a tengert,
S minket gond nélkül magával sodor.
Teheti, mert más már nem számít,
Országúton, sivatagban, tűzben, tengerben,
Vágyakozva egymásra nézni így,
Állhatatlanul mi már egyek vagyunk,
Bíráskodhat felettünk, elpusztíthat,
Bennünk él a fény, s ő tőlünk tanul.
