A Gál Sándor felhasználó összes verse >>>
Krisztus Keresztje
Krisztus Keresztje
Valahányan, kik e világra születünk,
Krisztus keresztjét vállainkra vesszük.
Akarva, nem akarva, nap mint nap hordozzuk,
Mikor már nem bírjuk, alatta leroskadunk.
Felállunk, mert Ő is felállott, továbbmegyünk,
Mert Ő is továbbment...
Tövis koronázta fejéből vér csorgott.
Téged utoljára őszintén valaki mikor hallgatott?
Veronika kendőjébe arcát megtörölte,
A te lelkedet ki, mikor törölgette?
Útján sokan átkozták, szidták, káromolták
Téged hányan szidtak, te hányat szidtál?
Mert Ő senkit nem illetett rossz szóval!
Áldást kért Atyjától kínzóira!
Te tudsz- e így megbocsájtani?
Mert bizony e-képpen fognak neked is megbocsájtani!
Tanítványaira szent örökséget hagyott:
Szeressétek egymást és minden embert nagyon!
Azokat is, akik szeretnek titeket,
És azokat is, akik gyűlölnek, megvetnek!
Tudsz-e te is így szeretni?
Igaz szívből megbocsájtani?
Amikor majd utoljára esel el
És felállni már nem lesz erőd,
Leszáll hozzád az Angyal,
Vállaidról leveszi a keresztet.
Felrepültök, fel a magos mennybe,
Ahol majd kimondják rád az ítéletet!
Úgy élj minden pillanatban,
Hogy az utolsó, rettenetes Szó,
Ne legyen számodra borzasztó
