A Benjamin Rain felhasználó összes verse >>>
Apám
- Mikor bajban voltam, nem figyeltél.
Elejétől átkozott volt a vér.
Sose kérdezted, mi bánt.
Miért nem voltál mellettem, apám!
*
- Hallgass meg, fiam, beszélnünk kell!
Kezem messziről is féltőn óvott téged.
Minden egyes nap gondoltam rád,
Otthonom előtted mindig nyitva állt.
*
- Hazudsz! Ne áltass engemet,
Nélküled múlt lassan az életem.
Sok fájdalom, sok gyötrelem ért,
De mégis felnőttem: ember lettem én!
*
- Megbántam már százszor, amit tettem.
Otthagytalak. De meg kell értened.
Nem tehettem mást. Ez volt a család,
Mely számomra helyet nem nyújtott már.
*
- Szavaidban nincs megbánás.
Meg nem értheted lelkem bánatát.
Üres szavak, melyek mégis csontig hatnak.
Nem érzek semmit. Egy idegen vagy.
*
- Feledni tudni kell. Vállaltam, mit tettem.
Nem vagy emberséges, oldozd fel vétkem!
Látod, próbálok nyitni feléd,
A kegyelem az egyik legnagyobb erény.
*
- Ne magyarázz, ne mondd, hogy más úton járnál!
Ne mondd, hogy a helyemben más lennél talán!
Elkéstél, nem leszel soha a szívemben,
Elég volt a beszéd: hagyj békén örökre!
*
*
- Tanácsot nem hallgattál, többet nem adhatok.
Most tényleg elhagytalak, már az ég az otthonom.
*
- Hiányzol, apám, tudom, fentről figyel szemed.
Már el nem mondhatom, de megbocsátok neked.
