A Benjamin Rain felhasználó összes verse >>>
Két világ közt
Két világ közt
Eltévedve félúton.
Miért oly nehéz?
A választ nem tudom.
A távolban két ajtót látok.
Egy a változáshoz vezet.
A másik oda, hol most is vagyok.
Választanék, de nem engedi szívem.
Angyal vagyok.
Szárnya tört, régen elbukott.
Belül szörny lakozott.
Lelkem fénye megfakult.
Nincs sötét, mégse látok.
Lebegek, bár láncok húznak le.
Magam se tudom, mire várok,
Két világ közt elveszek...
Bárcsak szerethetnék valakit!
Bárcsak érezhetnék!
Nincs sötét, nincs világos itt,
A fájdalom mögött végre élhetnék.
Mint a szivárvány köd és nap között,
Hol megszűnik végül idő s a tér,
Ott, hol a fény ünneplőbe öltözött,
Két világ közé a remény el nem ér.
Lelkem üres, sírni se tudok.
Szívem nem dobog, a sötét elnyel.
Talán mindezt csak álmodom.
Kérlek, ébressz fel!
Néha vadász, néha zsákmány a képzelet,
Úgy érzem, beleestem a csapdába.
Elvesztem, soha nem találnak meg
Két világ közt otthonra várva...
Szívem kitárva...
De minden hiába...
