A nagy szeder erzsébet felhasználó összes verse >>>
Tél van
Táj fehér, de könnyet hullajt,
léptem pocsolyában csobban.
Tél van, hamisan kacsingat,
esőt, havat elém kavar.
Érzed szél hasító voltát?
Egy élet, s benne halál!
Aprópénzre váltott világ,
koldus kenyér, mi nekem jár!
Fejemen jég darab koppan,
égre nézek áldó szóval.
Látod?-vagyok, tűrök Uram!
Járom utam fanyar arccal.
Fehér a táj könnyet hullajt,
szívemben szerelem lobbant.
Ott benn is,hol hamis tél van
kék szemek élnek burokban.
Meg rekedt hajó zátonya,
léptem pocsolyában csobban.
Tél van hó fedi a tájat,
eső hull, e rút világra.
Nagy Erzsébet
Szarvas
