A nagy szeder erzsébet felhasználó összes verse >>>
Lelkem zokog
Léha vagyok?-kérdem-vagy talán méla?
Csodát várok, e földi háborúban?
Ott, ahol az eszmék vivnak nagy csatát,
s én emelt fővel húzom az igát.
Csak a lelkem zokog sötétbe bújva
nincstelenség minden percem, s uram.
Őszülő fejem, ha álomra hajtom,
kóbor könnycsepp mossa kinos mosolyom.
Esti imát mormol kiszáradt ajkam,
majd gőrcsbe rándul gémberedett újjam.
Áld meg Isten, e szegény földi népet,
kit teremtettél nyomor küszöbére!
Adj még erőt ébredni a holnapra,
elfelejteni tegnapi kínokat.
Áld meg Isten azt, kit tőled kaptam,
csillogó szemü beteg unokámat!
Sötét a szobám, lelkem az, ki lázad,
mert álom előtti gyötrő gondolat
fészket rak, e térben, ahol már látom
jövő szikes zónáját, amint megfojt!
Nagy Erzsébet
Szarvas
