A nagy szeder erzsébet felhasználó összes verse >>>
Pórnak születtem
Könnyek hullnak le az égből alá,
téged siratnak, te drága Hazám!
Szépséged halványul Magyarország,
mert szabadságban rabságot adtál.
Szegénység, nyomor gazdára talál,
néped roskad, teher nyomja vállát.
Szép napok hamvai élnek csupán,
hol munka, s kenyér emlék ma már.
Kegyelmesék vígak úri portán,
szegénység tombol kietlen utcán.
Szeretlek, bár tudom megvetsz Hazám,
pórnak születtem, így vár a halál.
Sokszor kérlek:- hogy nézz már le rám,
hisz gyermeked vagyok Magyarország!
Árvaságban múlik napom, órám,
mert szegény vagyok, pórias szolgád.
Ablakom alatt hajlong fűz lombja,
szél kegyelmét várja, ő is szolga.
Árvasága ringatja az ágat,
enged a szélnek nem öli bánat.
Őt nézem, legyek én is vidámabb,
szegénység karján libegő Dáma.
Szeretlek Hazám:-így mondom halkan,
itt vagyok én, a hűséges szolga.
Nagy Erzsébet
Szarvas
