A nagy szeder erzsébet felhasználó összes verse >>>
A szeretet románca
Libegő hópelyhek angyalok tánca,
karácsony jön a szeretet románca.
Szürke felhők alatt, hol szunnyad a nap,
ott álmot kerget éltető sugara.
Kopasz lombokon csüng hópehely csipke,
oly fehér, mint csecsemő tiszta lelke.
Oly őszinte zúzmarás lehelete,
átjárja csontom, s didereg testem.
Karácsony, nyakamba hull a hópehely,
fenyő illata az utcán tekereg.
Mily édes, e kétnapos hű szeretet,
pedig naponta kívánja az ember.
Kívánja ám, de önmagát becsapja,
titkolja vágyát, büszkeség takarja.
Lelkében a fényt az Isteni lángot,
eloltja, amire oly nagyon vágyott.
Libegő hópelyhek angyalok tánca,
járjátok át testem ébredjen vágya.
Törjön ki a vulkán, hamuját szórja
reám, öleljen át Isteni lángja.
Égjen a tűz a karácsonyi mágia,
ezer színben Jézus szemének árnya.
Én, követem Őt bűnbánó imában,
mint hűséges szolga felnézek rája.
Fogadalmakat rebegi az ajkam,
de megbénítja az a gyarló tudat.
Hogy bűnben járó néped hitvány szolga,
bocsásd meg hát vétkem, áldott légy Uram!
Égjen a tűz a karácsonyi mágia,
s felhők fölött is ragyogjon a nap.
Mennyben légy áldott megbocsájtó Uram,
gyarló népednek mutass egy új utat!
Nagy Erzsébet
Szarvas
