A Laukó Anikó felhasználó összes verse >>>
Anya!
Hallod ugye sóhajom?
Mióta elmentél a lelkem fáj nagyon!
Gondolataimban èlsz tovább, Anya!
Hiányod senki sem pótolja!
Gyermekkorom emlékei közt kereslek!
Ha nem mondtam, én most is Szeretlek!
Lecsukott szemmel látom az arcod,
érzem érintésed, hallom a hangod!
Óvva intettél mindíg, a bajtól!
Mégis nyitva állt elöttem minden ajtó!
Ha pofon is vágtál, tudtam, hogy szeretsz!
Ha megsímogattál is tudtam velem nevetsz!
Ölelésed volt mi erőt adott!
Átvészelni a rosszat és a jót!
Láttam könnyeidet, tudtam mindíg mi bánt!
Hogy az élet nem csak jó, hogy kegyetlen a Világ!
Tudtam, hogy én erősebbé teszlek!
Hogy a szívedben is én vagyok a legszebb!
Hogy a világ semmit nem ér nélkülem!
Hogy mindent megért az értem való küzdelem!
Hálás vagyok, hogy rám áldoztad az Életed!
Hogy megmutattad mi az igaz szeretet!
Hogy elkísértél az út elejéig!
Hogy küzdöttél lelked erejéig!
Könnyeim hullnak, ha rád gondolok!
De hidd el Anya! Boldog is vagyok!
Mert tudom, látni foglak még!
Mert az élet néha kegyetlen, de veled Szép!!! 🙂
