A Laukó Anikó felhasználó összes verse >>>
Óvónéninek
Félelem kísért a kiscsoportba,
hisz ismeretlen volt számomra!
De te vidáman jöttél felém,
felemeltél oly könnyedén ,
és kértél: ereszd el az anyát!
Nem bántunk senkit és nem húzzuk a haját!
Nem harapunk társainkba, leülünk és játszunk!
Ezt követően szépen uzsonnázunk!
Együtt mentünk fogat mosni, fésülted a hajunk!
Vígaszt adtál akkor is, ha nem volt semmi bajunk!
Megmutattad nekünk, hogy milyen közösségben élni!
Hogy csoporttársainktól nem szégyen, bocsánatot kérni!
Ollóval vágni a színes papírra rajzolt formát.
És ezzel a tárgyal nem ejtünk a másik hajában csorbát!
Hogy a gyurma nem ehető, és a szék sem hinta!
Hogy az asztalra láb nem tehető, és nehezen jön le a tinta. Varázslattal hallgatjuk lefekvéskor a meséd!
Te türelemmel kivárod míg mindenki behunya a szemét! Később felkeltesz simogatva kis fejünk.
Megágyazol és rendet teszel nekünk.
Sürögsz-forogsz, teszel -veszel, mi játszunk nagy hanggal!
Majd az ablakba tapadt arccal lessük, ki jön értünk ma?
Eljött a nap, hogy megköszönjük óvónéni te neked,
azt a sok -sok gondoskodást, türelmet és figyelmet!
Akárcsak az Édesanyánk, szeretett!
